Névadónk

Csete Balázs

“Édes szülöttje a magyar alföldnek, aki élő és érző valakinek,
valaminek hiszi és látja az imádott magyar földnek minden
göröngyét. Kutatója, rajzolója, gyűjtője a veszendőbemenő,
haladó magyar művészeti és lelki szépségeknek érdekeknek.
Gyalogosan járja minden nyáron a magyar falukat, ahol
pásztorfaragásokat, hímes rokolyákat és bútorokat rajzol és
tőrülmetszett magyar szólásokat gyűjt. Mindenütt szívesen
látott vendég, amolyan modern táltosa, igrice ő ennek a
szenvedő, hitevesztett magyar világnak.”

Csete BalázsSiklaki István bevezetője Csete Balázs Mesél az élet c. 1937-ben megjelent művének előszavából.

1893. március 15-én született Jászkiséren. Az elemi és a polgári iskolát Szolnokon végezte. Erről az időszakról így írt: “Szüleim teljesen vagyontalonok voltak, és iskoláimat csak úgy végezhettem el, hogy mindig ingyenes és ösztöndíjas tanuló voltam”. A polgári iskolában már felfigyeltek rajzaira. Kisdiákként – megismerve a Szolnoki Művésztelep alkotóinak munkáit – kötelezte el magát a művészetnek. Élethivatásul a képzőművészetet választotta. Ezért a kiskunfélegyházi tanítóképző elvégzése után beiratkozott a budapesti Képzőművészeti Főiskola rajztanári szakára, szünideit pedig a Szolnoki Művésztelep nyári tanfolyamain töltötte. 1915-ben katonai szolgálatra bevonult, hamarosan hadifogságba esett. Turkesztánba, majd Moszkvába került, ahonnan csak 1920-ban tért haza. Tanulmányait befejezve művészi pályára készült, azonban időközben megrokkant édesapja megsegítése miatt kénytelen volt állást vállalni a csepeli polgári iskolában, ahol közel negyed évszázadon át nevelte tanítványait a rajz és a népi kultúra megbecsülésére.

A néprajz iránti érdeklődése korán felébredt. Művésszé érése idején jelent meg a Malonyay Dezső által szerkesztett monográfiasorozat, ami nagy hatást gyakorolt rá. Maga is mind többet foglalkozott a népművészettel. Eleinte szülőföldjén, majd egyre távolabbi vidékeken végzett adatgyűjtést és készített rajzvázlatokat. A harmincas években szinte az egész országot bejárta. Ismereteit olvasmányos formában, saját rajzaival illusztrálva az ifjúság számára gyűjteményes kötetben adta közre. Mint pedagógust élénken foglalkoztatta a népi kultúra értékeinek, elsőrendűen a magyar népművészetnek a megismertetése az ifjúsággal. Ezért szorgalmazta az iskolai múzeumlátogatások rendszeressé tételét, az iskolai múzeumok létrehozását, a népművészet tantárggyá emelését, a rajztanárok részvételét a falukutató mozgalomban.

Számos rajza került az 1930-as évek reprezentatív néprajzi és népművészeti kiadványaiba, többek között “A magyar népművészet és A magyarság néprajza” című kötetekbe. Főként a népi bútorok és a viselet díszítőkultúrája kötötte le a figyelmét. Jászsági gyűjtésével 1930-ban elnyerte az Egyetemi Nyomda és a Néprajzi Múzeum által meghirdetett néprajzi pályázat kiemelt első díját. Szakmai tevékenységére tekintettel Ortutay Gyula 1950-ben a Jászberényi Múzeum megüresedett igazgatói állására javasolta, bár eredménytelenül.

Csete Balázs néprajzi munkásságának legjelentősebb területei közé tartozik a kalotaszegi gyűjtés. Erdély visszacsatolása után, 1942-ben felkereste a kalotaszegi falvakat, és fáradhatatlan szorgalommal gyűjtötte adatait, készítette rajzait. Számos, a legapróbb részletre is kiterjedő rajzvázlatot készített elsősorban az utcaajtókról és a fejfákról. Adatgyűjtése a fafaragás vizsgálatán túl kiterjedt a népszokások, a népi vallásosság, a temetés témakörére. Kutatómunkájának központjául Nyárszót választotta, innen járt át – jobbára gyalogszerrel – a szomszédos falvakba. A háború miatt azonban kalotaszegi gyűjtőútjainak folytatásával végleg fel kellett hagynia, 1944-ben maga is menekülésre kényszerült. Kalotaszegi gyűjtéséből egyetlen jelentősebb publikáció látott napvilágot még 1942-ben: a nyárszói temetés leírása.

1945 előtt több könyve jelent meg (Örök forrásoknál, vagy a Faluról falura, házról házra című műve), amelyekben a néphagyomány és a népművészet feltárásának, és a mindennapok életében való eljuttatásának lehetőségeit vizsgálta. Bár az 1940-es években több tanulmánya állt megjelenés alatt néprajzi szakfolyóiratainkban, írásai 1945 után nem jelenhettek meg.

Erdélyben készített rajzainak egy jelentős része a háború következtében elkallódott, csepeli tanári működése alatt létrehozott gazdag iskolai gyűjteménye pedig teljesen elpusztult. 1952-ben Jászkisérre költözött és a helyi általános iskolában rajzot tanított. 1955-ben nyugdíjba vonult, s folytatta a néprajzi gyűjtést és rajzolást 1958-ban bekövetkezett haláláig.

Csete Balázs 1944-ben kiadásra előkészítette a Kalotaszegi kapuk és utcaajtók gyűjteményét, de nem élhette meg annak megjelenését. A magyar néprajz és Néprajzi Múzeum 1989-ben az egyik adósságát törlesztette, amikor Selmeczi Kovács Attila gondozásában, szép kivitelben megjelentette Kalotaszegen készített, s közel 40 éven át lappangott rajzokat. Könyvtárát, kiadatlan munkáit és rajzainak egy részét végrendeletében a Damjanich János Múzeumra hagyta. Halála után Jászkiséren a Győri János és Győri Jánosné által vezetett, Csete Balázs nevét viselő helytörténeti szakkör folytatta a helyi néprajzi gyűjtést.

Intézményünk szoros kapcsolatot tart fenn a szintén nevét viselő jászkiséri iskolával. Minden évben születésének évfordulóján Csete Balázs napot tartunk, amely keretében egynapos kulturális rendezvényt szervezünk. Iskolánkban a Csete Balázs kiállításon bemutatásra került, a szinte teljesen elfeledett, csodálatosan elkészített kéziratos munkája a rajztanítási tanmenete, amit mint csepeli polgári iskolai tanár készített.

Csete Balázs szakmailag képzett, gyermekszerető pedagógus volt. Méltán lehetünk büszkék munkásságára. Emlékét iskolánk névválasztásával is szeretnénk megőrizni. Iskolánk jelképeként is kalotaszegi gyűjtéséből származó horgas rózsa motívumot választottuk, kézírásos aláírásából pedig betűstílusát használtuk fel.

Az idéztetek és képek a Selmeczi Kovács Attila gondozásában megjelent: Csete Balázs: Kalotaszegi utcák és kapuk c. könyvéből, valamint Csete Balázs: A jászkíséri gyermek élete a születéstől a házasságig c. T. Bereczki Ibolya által szerkesztett könyvből származnak.